Heat aktivált filmek úgy tervezték, hogy a kötéshez és csak egy bizonyos hőmérsékleti tartománynak való kitettséghez kapcsolódjanak. Ezeknek a filmeknek pontos aktiválási hőmérsékletet igényelnek a szubsztrátokhoz való optimális tapadás elérése érdekében. Ha a hőmérséklet ingadozik ezen az ajánlott tartományon kívül, akkor a film hatékonyságának képessége veszélybe kerülhet. Például, ha a hőmérséklet a szükséges aktiválási küszöb alá esik, akkor a film nem aktiválódhat a kívánt módon, ami gyenge vagy hiányos tapadást eredményez. Másrészt, ha túlzott hőnek van kitéve, a film túl gyorsan aktiválódhat, ami következetlen kötést vagy akár a film deformációját okozhatja. Ezenkívül az egyenetlenül alkalmazott hő a film bizonyos területeinek túlzott aktiválását okozhatja, ami filmkárosodást vagy hiányos alkalmazást eredményez, míg más területek alul aktiválódhatnak.
A magas páratartalom egyedülálló kihívást jelent a hővel aktivált filmek előadásában. A környezetben lévő felesleges nedvesség a film elnyelését okozhatja, ami számos lehetséges problémához vezet. Először is, a levegőben lévő nedvesség megzavarhatja a kötési folyamatot azáltal, hogy akadályt teremt a film és a szubsztrát között, megakadályozva a megfelelő adhéziót. A film képessége erős, egységes kötés kialakítására jelentősen csökkenthető, ha nedvesség van jelen. Ezenkívül a magas páratartalom megzavarhatja az aktiváláshoz szükséges hő egységes alkalmazását, mivel a filmben vagy a szubsztrátban lévő víz elnyelheti a hőenergia egy részét, megakadályozva, hogy a film elérje az ideális hőmérsékletet a megfelelő tapadáshoz. Ez a filmben következetlen aktiváláshoz vezethet, ami veszélyeztetheti az általános alkalmazást.
Ezzel szemben a rendkívül alacsony páratartalom -szint negatívan befolyásolhatja a hővel aktivált filmek teljesítményét. Alacsony páratartalomú környezetben a film törékenyebbé és kevésbé rugalmasabbá válhat a nedvességtartalom elvesztése miatt. Ez befolyásolhatja a film azon képességét, hogy megfeleljen a felületnek az aktiválási folyamat során, és bizonyos területeken repedésekhez vagy nem megfelelő kötéshez vezet. Ha a környező környezet túl száraz, a film reakciója a hőre megváltozhat, mivel a nedvesség hiánya megnehezítheti a hő egyenletes eloszlását a filmben. Ennek eredményeként az alacsony páratartalom egyenetlen aktiválást okozhat, ami rossz adhéziót vagy veszélyeztetett film integritását eredményezheti.
A hővel aktivált filmek teljesítménye nagymértékben függ a következetes alkalmazási feltételektől. Az ingadozó hőmérsékletek és a páratartalom szintje változékonyságot okozhat a film válaszában, ami kihívást jelent az egységes eredmények elérése érdekében. Ezek a környezeti következetlenségek miatt a film kiszámíthatatlanul viselkedhet az aktiválás során, ami olyan kérdésekhez vezethet, mint az egyenetlen kötés, a film látható hibái, vagy olyan területek, ahol a film nem tartja be teljesen. A következetes, magas színvonalú eredmények elérése különösen kihívást jelent, ha a környezeti feltételek instabilok, és ez az inkonzisztencia káros lehet a precíziós érzékeny alkalmazások, például a csomagolás vagy az autóipari bevonatok esetében.
Az ingadozó hőmérsékletek és a páratartalom hosszabb ideig tartó expozíciója hosszú távú tartóssági problémákat okozhat a hő aktivált filmekkel kapcsolatban. A hőmérsékleti variáció folyamatos ciklusai a film bővítését és összehúzódását okozhatják, ami hangsúlyozza a ragasztó kötést, és idővel gyengülést okozhat. Ez olyan problémákhoz vezethet, mint például a film delaminációja, hámozása vagy repedése, különösen akkor, ha azt a gyors hőmérsékleti változásoktól függően alkalmazzák. A nedvességnek való kitettség az idő múlásával ronthatja a film integritását, ami elveszíti rugalmasságát és ragasztó szilárdságát. Ennek eredményeként a film hajlamosabbá válhat a kudarcra, csökkentve élettartamát, és gyakoribb pótlásokat vagy javításokat igényel.